Utópia

3014 május 25. 

A már az alaptörvénybe iktatott, munkaszüneti nappá nyilvánított Nemzeti Viktor névnap tiszteletére ezen a napon került sor XXXV. Viktor megkoronázására, Alcsút székesfőváros Nemzeti Stadionjában. Ugyan a keresztségben a Mutyi nevet kapta, de híres elődei tiszteletére ő is felvette a Viktor nevet.
De előtte álljon itt egy kis történelmi áttekintés.
Ősrégi megsárgult floppy kódexek mesélnek a letűnt idők hőskoráról.
Pontosan 1000 évvel ezelőtt, Nemzetalapító I. Viktort ezen a néven koronázta meg a nép a Duna jegén. Az ő uralkodásához és nevéhez fűződik megannyi nemzetmentő reform és népjóléti intézmény. A teljesség igénye nélkül, és az idő rövidsége miatt csak a legfontosabbakat említeném. Legelső feladata volt, Magyarországnak új arculatot teremteni, így lett az elnevezése: Magyarisztán, de hogy külföldön is jól csengjen az új név, nemzetközileg, mint Hunagristan került bejegyzésre. Megalapította a Magyar Dolmány kereskedelmi dolmány-láncot. Később, mivel így nem bizonyult eléggé rentábilisnak az üzlet, kiegészítette Nemzeti kacagány, stüszikalap és a hozzá passzoló darutoll értékesítésének a jogával is. Az alkotmányt, mint elavult paragrafushalmazt is kidobta, helyette megalkotta a saját Nemzeti Alaptörvénytét, ami kezdetben ráfért egy söralátétre. Az alaptörvény most is ráfér, de a kiegészítések már megtöltenek egy kisebbfajta könyvtárat is. Törvénybe lett iktatva, többek között, hogy minden hidalgó köteles legalább egy kisdoktorit vásárolni a hazánkban ideiglenesen vásározó kínai piacosoktól, valamint, hogy a hülye, ezentúl pontos j-vel írandó és a volt az két té, mivel múlt idő. 
Nemzetmentő beszédeire özönlött a nép. A négy égtáj felől hordták teherautókon, buszokon az egy tál lencséért éljenező feltétlen híveket. Amikor bejelentette, hogy ezer munkahelyet kíván létrehozni, hatalmas fújolás tört ki, de ő megnyugtatta az elégedetlenkedőket, hogy ennyi munkahely lesz összesen. Ekkor borult egymás vállára a Vasas szakszervezet a Rezes és a Bodzás egyesüléssel és fogadtak örök testvéri barátságot egymásnak.
Elhíresült mondata, amit aranyozott kerettel látott el a hálás utókor, szintén bekerült az Alkotmányba, miszerint: mi soha sem hazudtunk, mára már szállóigévé nőtte ki magát. Ezt a fejedelmi többest csak magára értette, a körülötte sündörgő talpnyalók hadára nem volt érvényes, főleg nem arra a kiválasztott személyre, aki mellette vitte a szót.
A himnuszt is túl pesszimistának találta, így azt is kénytelen volt lecserélni egy sokkal kifejezőbb, aktuálisabb, a korra jellemzőbb szövegűre. A legtalálóbbnak a kortárs Doppelmanus: Megyünk lopni, slágerét találta. Ezt, a száztagú cigányzenekar áthangszerelte csellóra és cselesztára. A Nemzeti CD-re éneklését első ízben a himnuszok avatott énekesnőjét, Királyi Lindát bízták meg, aki egy stadionnyi lelkes tömeg előtt sült bele élőben.
De ez még mindig nem minden. A rezsicsökkentést olyan magas szintre emelte, hogy ma már a szolgáltatók versenyeznek a fogyasztók kegyeiért, hogy fizethessenek azoknak, akik az ő szolgáltatásaikat veszik igénybe. 
- Éljen, éljen a nagy király! - kiabálták amerre csak járt. Legfeljebb a hátsó sorokból hallatszott néha egy-egy gyenge megjegyzés: havi 40 ezerből. De ezt a lelkes tömeg ovációja miatt alig lehetett hallani.
- Stadiont minden városba! - ez volt a jelmondata.
Régészek nemrég tártak fel egy korabeli raktárt, ahol számtalan, ez idáig még ismeretlen rendeltetésű szerkezetet találtak. Az elmosódott felirat szerint valami BELÉPTETŐ RENDSZER megnevezéssel. Feltételezések szerint, amikor még nem volt minden emberben a saját azonosítására és követhetőségére szolgáló chip, (máig érthetetlen, hogy tudtak emberek a chip nélkül létezni, hogy nem tévedtek el a nagyvárosok forgatagában) talán ezzel lehetett bemenni a stadionokba, a kutatók szerint a készülékeket soha nem próbálták ki.

Ez a kis kitérő után térjünk vissza a nap eseményeihez.

XXXV. Viktor az ünnepi piros, fehér, zöld Nemzeti mezében, hátán a 10-es számmal, mögötte az alkotmánybíróval és négy asszisztensével ( ezeket régen egyszerűen csak taccsbírónak hívták, de hol vannak már azok az idők, amikor még futballmeccsekre használták ezeket a létesítményeket). XXXV Viktor felmászott a kapufán, a kapu tetején elhelyezett trónszékre, a bíró helyet foglalt a 11-es ponton, a négy asszisztens pedig a nekik kijelölt szögletzászlóknál. Ő maga helyet foglalt a trónon, egyik kezébe vette az ország narancsát, a másikba az arannyal futtatott Nemzeti gumibotot, majd a bíró kijelölt a tömegből egy önkéntest aki a 11-es pontról a király fejére rúgta a koronát.
Megszólaltak a fanfárok, egyiket éppen maga Lakodalmas Lalyos kései utódja fújta teljes átéléssel. Majd felhangzott az ősi csatakiáltás: Magyar - Angol 6:3. Mire a közönség hangos ovációba kezdett, majd ezt egy szűnni nem akaró tapsvihar követte. A korabeli fülke-forradalmat jelképező számtalan Toi-Toi fülke is beleremegett az oldalvonalak mentén.
Ez után körbe vitték I. Viktor bebalzsamozott jobb kezét, amivel azokat a történelmi kokikat és tockosokat osztogatta az Europa Parlamentben.
A kezdő körben elhelyezett emelvényen egymást váltották a szónokok. A ceremónia belenyúlt a késő délutánba. Mikor az utolsó felszólaló is elmondta a beszédét, záróakkordként kijött az öltözőből egy csörgősipkás akrobata, a fején egyensúlyozva az ország legújabb címerét. Az egész kamarilla hónapokat gondolkodott mi is lehetne a legmegfelelőbb címerállat, ami hűen tükrözné ősi magyarságunkat. Többen a pulira szavaztak, de végül elvetették az ötletet, mondván, nem elég monumentális figura és nem sugároz elég erőt, így maradtak a szilaj magyar szürkemarhánál. 
Mindenki belátta, hogy valóban, ez szimbolizálja leginkább a magyar népet.