Hogy élted egyáltalán túl??
Az 50-es, 60-es években nevelkedtetek vagy a 70-es években...???
1 Az autóknak nem volt biztonsági öve fejtámlája és semmiféle Airbags
2 A hátsó ülésen ez élet vidám, és nem veszélyes volt.
3 A gyerekágyak, és a játékok mérgező, de legalább is gyanús festékekkel voltak festve.
4 Nem voltak biztonsági dugók a konnektorokban, az autó ajtókban, a gyógyszeres üvegeken, és a mosószereken nem volt biztonsági zár.
5 Sisak nélkül bicikliztünk.
6 A vizet a kerti csapból ittuk, és más hasonló kétes eredetű forrásokból. Nem steril műanyag palackból.
7 Görkocsikat építettünk.
Azoknak akiknek megadatott a házuk közelében a beton út, gyorsasági rekordokat állítottak fel, hogy aztán észrevegyék, elfeledkeztek a fékről.
.…pár baleset után ez a probléma is –általában- megoldódott.
8 Csak akkor mehettünk ki, ha megígértük, hogy sötétedésre otthon leszünk....
nem voltak mobiltelefonok....
Senki nem tudta, hol vagyunk és mit csinálunk...
HIHETETLEN
9 Az iskolában az oktatás délig tartott, ebédre már otthon voltunk
10 Kék-zöld foltjaink voltak,
törött csontjaink, és néha kivert fogaink, de soha, soha nem volt senki ezért gyanúsítva – még akkor sem ha baleset, vagy sírás lett a vége.
SENKI SEM VOLT HIBÁS CSAK MI MAGUNK.
11 Édességeket ettünk, vajas kenyeret, igazi cukrozott italokat ittunk és soha sem voltunk kövérek, mert mindig KINT voltunk, MOZOGTUNK.
12 Öten osztoztunk egy limonádén..…egy pohárból ittunk...…és senki sem lett beteg, senki sem halt bele.
13 Nem volt Playstations, Nintendo 64, videójáték, 99 televíziós csatorna, videók, Dolby Surround, számítógép, mobiltelefon vagy internet...
…DE VOLTAK BARÁTAINK
14 Kimehettün gyalog, vagy biciklivel. Meglátogathattuk a barátainkat, akkor is ha több kilométerrel arrébb laktak.
Bekopogni az ajtón vagy csak úgy egyszerűen benyitni, és játszani velük.
15 Igen. Kint abban a veszélyes világban!
ÉS TELJESEN EGYEDÜL!
Hogy volt ez lehetséges?
Egy kapura fociztunk, és ha valaki nem nyert, nem lett depresziós tőle!
16 Nem minden diák volt olyan jó mint a többiek, és ha megbuktak, hát évet ismételtek. SENKIT nem küldtek azért pszihológushoz.
SENKI sem volt dislexiás, hiperaktív...
Egész egyszerűen évet ismételt.
MINDENKI KAPOTT ESÉLYT.
17 Szabadok voltunk,
volt időnk a játékra,
voltak sikereink, és rossz napjaink,
volt leckénk
…ÉS MEGTANULTUNK VELE ÉLNI.
Marad egy megválaszolatlan kérdés:
Hogy tudtuk ezt TÚLÉLNI?
És mindenekelőtt:
Hogy fejlődhetett ki a semélyiségünk?
Lehet azt mondják, hogy unalmas volt.....
De mond meg őszintén:
NEM VOLTUNK BOLDOGOK ?
