A boldog gyermekkor titka

Sokat gondolkodunk manapság gyermekeink sorsáról, de valójában keveset foglalkozunk a boldogságukkal. Beszélünk a gyerekek sikereiről, összehasonlítjuk őket egymással, felmérjük a fejlődésüket, megvizsgáljuk iskolai eredményüket, ha lehet, eldicsekszünk fényes érmeikkel, okleveleikkel, díjaikkal. Legfontosabb szempontunk nem a boldogság, hanem az, hogy hogyan fejleszthetjük, javíthatjuk teljesítményüket, hogy hogyan kerülhetnek jobb iskolába, jobb egyetemre. Így választunk óvodát, iskolát, különórát, edzést, játszóteret, barátokat.

De keveset gondolunk arra, hogy mi kell ahhoz, hogy gyermekünk valóban boldog legyen. Az a gyerek érzi jól magát a bőrében, akit elfogadnak olyannak, amilyen ő valójában.

Valamikor régen a gyermekkor tele volt végtelen, szabadban, barátok között töltött napokkal. A gyerekek képzelete szabadon szárnyalt, és egész világokat építettek fel pár fadarab és egy kevés madzag segítségével. Játszottak, fejlődtek, és megtanultak figyelni egymásra, együttműködni, közösen tevékenykedni, alkotni. És - elsősorban - jól érezték magukat.
A húsvéti szünetből az iskolába visszatérve is az a kérdése egymáshoz a gyerekeknek, hogy mit hozott a nyuszi? Nem az, a lényeg hogy összegyűlt-e a család, milyen volt a közösen eltöltött idő, vagy találkoztál-e a régen látott rokonokkal.

Az gyerekek élete ma már közel sem ilyen. Szigorú órarendek, forgatókönyvek, tervek irányítják életüket. Elmúlt a szabad játék kora, amikor a gyerekek a semmiből teremtettek valamit.

Természetesen nem állítom, hogy nincsenek boldog gyerekek. Vannak még csodákkal zsúfolt kertek, udvarok, és vannak gyerekek, akik kalandokkal teli életet élnek. De nem mindenki. Sok gyerek szoros napirend szerint él, mely nem hagy teret a szabad játékra,képzeletre, teremtésre. És ez szégyen, mert a gyermekkornak kizárólag a boldogságról kellene szólnia.

De hogy koncentrálhatnánk a boldogságra, mikor annyi a teendő, annyi a feladat?

Először is talán vegyünk egy mély lélegzetet (Nyugalom, a mosatlan ruha megvár!), aztán próbáljunk meg ellesni pár ötletet a boldog gyerekektől!

ÍME:

Hogy élted egyáltalán túl??
Az 50-es, 60-es években nevelkedtetek vagy a 70-es években...???

1 Az autóknak nem volt biztonsági öve fejtámlája és semmiféle Airbags
2 A hátsó ülésen ez élet vidám, és nem veszélyes volt.
3 A gyerekágyak, és a játékok mérgező, de legalább is gyanús festékekkel voltak festve.
4 Nem voltak biztonsági dugók a konnektorokban, az autó ajtókban, a gyógyszeres üvegeken, és a mosószereken nem volt biztonsági zár.
5 Sisak nélkül bicikliztünk.
6 A vizet a kerti csapból ittuk, és más hasonló kétes eredetű forrásokból. Nem steril műanyag palackból.
7 Görkocsikat építettünk.
Azoknak akiknek megadatott a házuk közelében a beton út, gyorsasági rekordokat állítottak fel, hogy aztán észrevegyék, elfeledkeztek a fékről.
.…pár baleset után ez a probléma is –általában- megoldódott.
8 Csak akkor mehettünk ki, ha megígértük, hogy sötétedésre otthon leszünk....
nem voltak mobiltelefonok....
Senki nem tudta, hol vagyunk és mit csinálunk...
HIHETETLEN
9 Az iskolában az oktatás délig tartott, ebédre már otthon voltunk
10 Kék-zöld foltjaink voltak,
törött csontjaink, és néha kivert fogaink, de soha, soha nem volt senki ezért gyanúsítva – még akkor sem ha baleset, vagy sírás lett a vége.
SENKI SEM VOLT HIBÁS CSAK MI MAGUNK.
11 Édességeket ettünk, vajas kenyeret, igazi cukrozott italokat ittunk és soha sem voltunk kövérek, mert mindig KINT voltunk, MOZOGTUNK.
12 Öten osztoztunk egy limonádén..…egy pohárból ittunk...…és senki sem lett beteg, senki sem halt bele.
13 Nem volt Playstations, Nintendo 64, videójáték, 99 televíziós csatorna, videók, Dolby Surround, számítógép, mobiltelefon vagy internet...
…DE VOLTAK BARÁTAINK
14 Kimehettün gyalog, vagy biciklivel. Meglátogathattuk a barátainkat, akkor is ha több kilométerrel arrébb laktak.
Bekopogni az ajtón vagy csak úgy egyszerűen benyitni, és játszani velük.
15 Igen. Kint abban a veszélyes világban!
ÉS TELJESEN EGYEDÜL!
Hogy volt ez lehetséges?
Egy kapura fociztunk, és ha valaki nem nyert, nem lett depresziós tőle!
16 Nem minden diák volt olyan jó mint a többiek, és ha megbuktak, hát évet ismételtek. SENKIT nem küldtek azért pszihológushoz.
SENKI sem volt dislexiás, hiperaktív...
Egész egyszerűen évet ismételt.
MINDENKI KAPOTT ESÉLYT.
17 Szabadok voltunk,
volt időnk a játékra,
voltak sikereink, és rossz napjaink,
volt leckénk
…ÉS MEGTANULTUNK VELE ÉLNI.

Marad egy megválaszolatlan kérdés:
Hogy tudtuk ezt TÚLÉLNI?

És mindenekelőtt:
Hogy fejlődhetett ki a semélyiségünk?

Lehet azt mondják, hogy unalmas volt.....

De mond meg őszintén:
NEM VOLTUNK BOLDOGOK ?

Szabálytalan helyen hagyta az autóját egy nő, amit olyan helyre raktak át amire álmában sem gondolt volna.

Az eset Kínában történt, ahol egy nő az egyik reggel egy lakóparkba szeretett volna behajtani , de a portához érve közölték vele, hogy a parkolásért bizony fizetnie kell. Erre ő felkapta a vizet, gúnyos megjegyzéseket tett, és esze ágába sem volt fizetni. Bosszúból még az autóját is ott hagyta, elállva ezzel a bejáratot.

A fehér Sedan több órán át állt a sorompó előtt, majd végül a lakók úgy döntöttek megoldják a helyzetet és alaposan mélytorokra veszik a nőt. Kihívtak egy darus kocsit és a verdát egyenesen a portás fülke tetejére rakták. Ebben a történetben a legjobban a darus járt, hisz ő dupla gázsit kapott, mert a nő is jattolt azért, hogy leszedje onnan.

...amivel őrült pénzeket lehet keresni.

Nehéz a mindennapi munka, főleg akkor, ha az ember nem azt szereti, amit csinál és már a tudattól hányingere van, hogy másnap mennie kell újra.

Ezt a cikket minden, minimálbéren tengődő, hetente új életet kezdeni akaró, céltalanul szélmalomharcot vívó jó magyar munkásembernek ajánlom, akik a főnöküket minden reggel Guttalaxos kávéval kínálnák meg legszívesebben és minden este abban bíznak, hogy a munkahelyük porig ég másnap reggelre.

Akiknek a nap legszebb része, amikor kiteszik a lábukat a kapun és egy fos nap után végre felüdülést jelent egy üveg sört elkoptatni a tévé előtt. Akik egy lottóötös szelvénnyel a kezükben röhögve szarnának a munkahelyük küszöbére, a feletteseiket pedig úgy kiütnék, mint Pistikét az erjedt almalé. Ezeknek az embereknek most itt egy halvány reménysugár, hiszen sosem késő változtatni, újat tanulni és egy más munkakörben elhelyezkedni. Most olyan furcsa amerikai állásokat fogunk mutatni, amik bár nem annyira ismertek, de őrült pénzeket lehet vele keresni, valószínűleg némelyikből itthon is igen jól meg lehet élni.

Az ideális állás az, amit akkor is szívesen csinálnánk, ha fizetést sem kapnánk érte. Persze még jobb, ha a kedvenc hobbinkért még megfelelő ellenszolgáltatás is jár. Aztán ott vannak azok a munkák, amikért nehéz elképzelni, hogy valaki fizet.

1. Tűzszerész búvár - oké, nem a Profession.hu-n van meghirdetve, de akár 100.000 dollárt (közel 30 millió Ft) is meg lehet vele keresni, ha az ember végigjárja a ranglétrát.

2. Hivatásos koszorúslánynak lenni sem rossz üzlet - akár 80.000 - 500.000 Ft-nak megfelelő összeget lehet keresni vele Amerikában esküvőnként. Bizony.

3. Hölgyeim, egy szexuális segédeszköz tesztelő akár 40.000 dollárt, azaz cirka 11 millát megkeres. Ez ám a kielégítő munkahely, nemde?

4. Profi bútor tesztelők (31.000 dollár), kutya nehéz egy meló lehet.

5. Élő próbababaként óránként kereshetsz meg akár 100 dollárt.

6. Azt hitted a szerencsesütibe magától kerül az üzenet? De nem ám! Szerencsesüti üzenet íróként 28.000 és 75.000 dollár közötti összeget firkálhatsz össze magadnak. Nem rossz!

7. Ha van hozzá gyomrod és gusztusod, tesztelj állateledelt. Évi 11 milláért te sem leszel olyan válogatós!

8. Golflabda búvár - 100.000 dollárért akkor is alámerülünk, ha krokodilokkal van tele.

9. Egy nagy üveggolyó, kendő, bizsu hegyek egy szigorú tekintet? 41.000 dollárnyi összegért haknizunk az Ezo Tv-n is.

10. A jól csengő vízi csúszda tesztelő titulusra pofátlanság, hogy még fizetnek is, pedig 30.000 dollár üti a markod évente egy kis szórakozásért.

11. Kapd meg anyád felmosó vödrét és egy Domestos-t, mert közel 15 milliót fizetnek, ha bűnügyi helyszín takarító vagy.

12. Egy jó balzsamozó aranyat ér - 45.000 dollárnyi összeget megkereshetsz, ha nem ódzkodsz egy holttesttől

13. Ha éjjeli bagoly vagy, IMAX vetítővászon tisztítóként Amerikában állítólag igen jól keresnek (45.000 dollár). Kíváncsiak lennénk az itthoni tarifákra.

14. Étel stylist - nagyanyáinktól már kapnánk balról a sallert a kifejezésért is, mert az étel nem játék és amennyi pénz összejön belőle, mi el is hisszük (33.000 - 58.000 dollár)

15. Szinkronhangként funkcionálni szórakoztató és egyben kifizetődő szakma is

16. Stylist- nem titok, hogy ez egy igen jól jövedelmező szakma kis hazánkban is, főleg, ha az ember jól helyezkedik.

17. Fagylalt kóstoló/ételtudós, aki évente 56.000 dollárt kereshet, ha jól forgatja a fakanalat.

18. Hivatásos ölelő - óránként 15.000 Ft-ért ennyi a feladat, túlzott szakképesítést nem igényel, ellenben rendkívül pihentető szakma.

Elérkezett végre a várt Újesztendő!
Kívánom, hogy hozzon sok jót a jövendő!
Kövér, tiszta búzát arasson a kasza,
És minden magyarnak jól álljon a
- nyakkendője!

Hazánk boldoguljon, virulj magyar népem!
Székesfővárosunk épüljön ki szépen!
Terjedjen az erény, vesszen, ami durva
Minden utcasarkon álljon egy-egy
- hirdetési oszlop!

Kopasz koponyával, görnyedő derékkal
Sok vén sportman a testkultúráért él-hal.
Ám, de másnap masszőr dörzsöli az inát,
Így jár, aki nagyon szereti a
- baracklekvárt.

Megáradt a Duna, nézni is rettentő,
Elveszett száz lélek, bedőlt sok háztető.
Még az öreg Gellért hegye is megingott,
Mert Kovács kapitány olyan nagyot
- füllentett.

Az én kedves, drága Elemér barátom
Reggel sokszor sápadt s levert, amint látom.
Kérdem tőle múltkor: mért vagy oly aszott?
Bágyadtan mondja, hogy egész éjjel
- fájt a foga.

Május van, tavasz: a szerelem hónapja,
Az ébredő vén föld új ruháját kapja.
Ember is, állat is örül a tavasznak,
S lenn a Duna parton a kutyák is
- örülnek.

Reng a búzakalász az alföldi rónán,
Ott arat egy legény, arra jön egy szép lyány.
Rákacsint a legény, leteszi a kaszát,
Nadrágjába nyúl, és kiveszi a
- kaszakövet.

Egyszer régen, amikor még a hülyét is pontos jével írták volt egy város, Bivalyröcsöge. Ott élt egy kislány, aki olyan sokáig járt sötétkék sapkában, amíg a sapka rá nem gyógyult a fejére. Így a kislányt elnevezték Peroskának.
Egyszer azt mondja neki az anyja:
- Eriggy te lyány, el a te anyáidhoz, a nagyhoz, osztán vigyél neki borot, meg egy kis répáskalácsot, de nehogy megint a rendőr hozzon haza!
Na, erre Peroska betette a kosarába a borot meg a répáskalácsot, aztán zsebrevágott egy doboz postinort, hátha lesz valami, és elindult a nagy útra. Úgy gondolta, hogy átvág az erdőn, mint részeg kamionos a birkanyájon, de ahogy beért az erdőbe, ráköszönt a depresszió.
- Jónapot kívánok! Hová lesz a séta, te nagyon mulya?
- Pro primo először is, ne ijesztegess, mert szívinflációt kapok. Pro primo másodszor pedig nam vagyok mulya, hanem Peroska - szólt a hősnő.
- Te Peroska, nincs is kosárkád!
- Ó, én nagyon mulya, hát nem otthon felejtettem! - csapott a homlokára, és már rohant is érte haza, hogy csak úgy porzott lába alatt a dübörgés. Öt perc alatt hazaért, pedig verte a víz, mint tavasszal a hóembert. Az anyja, persze úgy elverte, mint szikvizes a paripáját, és rákiáltott kígyót is, meg békát is. Sietett hát vissza az erdőbe. Mázlija volt, mert épp akkor ért a megbeszélt helyre, amikor a sűrűből előbucskázott a bozontos lompú.
- Sárkányfüvet tessék! Friss meleg a sárkányfű! - kiabálta fennhangon. Erre Peroskát megint leverte a víz, mert azt hitte, hogy eltévedt, s egy másik mesében van, amikor az ordas megszólította:
- Peroska bajtársnő, jelentkezem! Jelentem, az eltelt szolgálati időm alatt, esemény nem történt. Figyelési terepszakaszom az erdei kisúttól a nagymama házáig terjed. Ellenséges vakondtúrást nem észleltem.
- Szerbusz, farkancs! - mondta a kislány a diszkózás szabályainak betartása mellett.
- Hová mécc Peroska, csak nem a nagymamához - érdeklődött az ordas.
- Gratulálok, elsőre kitaláltad! Jöhet a kétforintos kérdés.
- Aztán, mi a nyűvet viszel a kosárkádban?
- Viszek a nagymamának borot, meg répáskalácsot.
- Aztán, nem félsz, hogy bedarál a hegyi rém? - tapogatózott a rosszándékú, de Peroska a kezére csapott.

- Nem, mer' nálam van a nuncsákóm. - mondta, s lefejelte amazt, mint tekknőtlen béka a földiepret. Mire a farkancs magához térült, Peroska már majdnem célhoz ért. Ezért az ordas rettenetesbe kapcsolta magát, és egy pillanat alatt a nagymama házához ért. Bekopogott.
- Ki az? - hallotta bentről.
- A Nyest Apó, a Nyest Anyó és a kis Nyest - felelte, s abban a pillanatban már benn is termett. Odaugrott az ágyhoz és bekapta a nagymamát lázmérőstől, tundrabugyistul, sőt még a köszméteszedő cipőjét is lenyelte. Gyorsan felhajtotta rá a lábvizet, s bebújt az ágyba mert már Peroska igen közel járt. Meg is jött, pár percen belül.
- Szia nagyi! Hoztam egy kis piát - mondta vidáman, s hirtelen ledöbbentődött: döbb, döbb!
- Nagyi, milyen betegséged van neked? Akkora lett az orrod, hogy szerintem ki kell menned a tisztásra, ha meg akarsz fordulni.
- Sajnos az áremelkedések miatt már annyit lógattam, hogy megnyúlt.
- A szemed, meg akkora, mint egy szabadnapos teniszlabda.
- Azért, kislányom, hogy jobban lássalak.
- A füled meg akkora lett, hogy a denevér éhen halna, mire kitalálna.
- Igen, Peroska, hogy jobban halljalak.
- A szád meg akkora, mint egy kitaposott kozáksapka.
- Hogy jobban bekaphassalak - mondta, s be is kapta, mert már unta a dumáját. Utána magára húzta a paplant, s nagy horkolások közepette elszunnyadt. Olyan hangosan horkolt, hogy a közelben bóklászó részeg erdőkerülő azt hitte, a nagymama most fűrészeli le az ágy lábát, hogy mélyebben tudjon aludni. Be is kukkantott hozzá, hogy segítsen neki. Meg is döbbentődött ám, iszonyúan, amikor az ágyban, nagymama helyett Romulus és Rémus anyját pillantotta meg.
- Ne, te gonosz farkancs, nem vagy te olyan erős, mint amilyen büdös - mondta és orrba vágta, mint vakondokot a rotációs kapa. Utána felvágta a gyomrát és kisegítette belőle a nagymamát és Peroskát. Aztán telerakták a gyomrát R-Go lemezekkel s összevarrták. Ebbe az ordas bele is döglött. Azt mesélik, hogy valamivel később egy másik ordas újra próbálkozott Peroskánál, de már gyors és géplakatosként dolgozott a bivalyröcsögei textilfonónál.