Svédország és Finnország egy-egy fél évig tűri, táplálja, támogatja a bevándorlókat, s ha nem akarnak és nem tudnak beilleszkedni, kiebrudalják őket.
Néhány élelmes magyar roma család "kiszaszerolta" ezt a lehetőséget, s Finnországba mentek. Letelt a fél év, és Lappföldön keresztül Svédországba vándoroltak segélyen élni, s ha kitelt a félév, visszajöttek ugyanazon az úton Finnországba. Éveken át ingyen éltek, hathónaponként vándorolva.
Lappföld a sarkvidék széle. Hó és fagy. Évszázados hagyomány, hogy pihenőkunyhókat, faházakat talál az eltévedt vándor. A házban élelmiszer, tüzelő, meleg ruha, víz és motoros szán a továbbmeneküléshez, mert a sarki tél kegyetlen.
A magyar romák fosztogatták a menedékházakat. Kellett nekik minden, Svédország felé haladva. Mondom, minden,.. nem hagytak az esetleges odatévedőnek semmit, hadd fagyjon meg, hadd haljon éhen.
A lappok kifigyelték a tolvajokat. Bumm! Bumm! A magyar roma férfiak holtan estek össze. Nőik, gyermekeik elmenekültek. A lappok jegyzőkönyvet vettek fel, és elföldelték a holtakat.
Más arrafelé a törvény. Más arrafelé a tulajdon fogalma. Nem úgy mint nálunk. Nem is utazott oda senki tőlünk az adófizetők pénzén, hogy tiltakozzék.